A hely szelleme

A földnek teremtő ereje van itt, mely körüllengi,  átitatja a látogatót és alkotásra inspirálja a  romantikus lelkületű embert.

S hogy kezdődött…..?

10 évvel ezelőtt égig érő gaztengerben lépdeltem mások nyálkás álmain pipiskedve a libbenő domboldalban és igyekeztem nézni valahová…… érezni az ősz ízét sárguló örömsugarak ölén az építési törmelék óriás kupacaiban, a gipsz- salétrom bogyók bíborvörösében, a rezdülések levéltelenségében, a magnélküliség csöndszirmainak hullásában, a keserves szennyes üledékek határtalan bűzös sugárzásában……. Köröttem fekélyek, kupacok. Lépdeltem valakik hordalékain, tubusok, fridzsiderek, csalánszemek, fotelok, tetvek, zománccsészék, lövedéktöltények, hintaszékek, kályhák, banánhéjak és kerítésdrótok mezején. Patkányok lakmároztak. Poros szélvédőként hőkölt előttem a kék ég, jajgattak a macska-, kutya- és disznókoponyák, rajtuk aprócska freccsenő koppanásokként a színes álmok szitakötő szárnyaikkal. Majd az alkonyat eljöttével fölöttem égre kopott az üstökös, a reménytelenség. Zsebemben rozsdás konzervdobozok csörögtek és körülöttem rózsaszín hangsereg csapdosott: a pánik. Hogy meneküljek, csigaházat tapasztottam füleimhez…………belőlük mélységes földzene áradt és ömlött szét a lemenő nap foszló sugaraiban…………… Így kezdődött:).

Azóta 10 év telt el. Igyekeztünk e hely szellemét mindenki számára érezhetővé, láthatóvá, szinte tapinthatóvá tenni. Persze rengeteg a tennivaló, hogy a terület beteljesítse a hozzáfűzött álmunkat.

A szépülő és tisztuló hely varázsának, élőlényeket vonzó, változatos életterének tudtuk be, hogy 2009 augusztus 20-án az égből alászállt egy fenséges egerészölyv és 5 hónapon át a pinceterület jelentette otthonát. Mind a látogatóknak, mind az itt lakóknak rendkívüli élmény volt közelről látni, megfigyelni szokásait. Hiányzik minden egyes kiszögellésről, faágról, pincetetőről, ahol elidőzött, ahol napfürdőzött.

Az első szívet melengető beszélgetést Melocco Miklóssal folytattam, aki egy uradalmi majorsághoz, illetve egy grófi  parkhoz hasonlította a területet és lenyűgözte, hogy Zsámbékon ez a hangulat a múltból, a település közepén ma még megőrződhetett. Öröm volt átélni, ahogy időt feledve a beszélgetés elmélyült és a költészet nemes útjára tért.

Azóta is számos meghitt pillanatot őriz e hely. Mária néni (Bognárné Donovitz Mária) ki végig mellettem állt és segített a terület kutatásában, mentésében kellemes órákat töltött Blaskó Laci pincéje előtti kőpadon, egykori diákjaival beszélgetve az elmúlt évtizedekről. Vagy egyesületünk tagjainak (Haris Bálint és Kata) festővászonra illő idilli együttlétét. A rendszeresen visszatérő fiatalokat, kik itt erősítik szertartásukkal összetartozásukat. Az esküvői pár emlékét. A sétáló, táblákat olvasó látogatókat, kíváncsi gyermekeket….

S hogy a Német Nemzetiségi Emlékmű avató ünnepsége is oly emlékezetes eseménnyé válhatott a Fellépők nagyszerű teljesítményén túl, az  alkonyban fürdő táj megejtő szépségének is volt köszönhető.

Mindezek az élmények lelkesítenek, mert határozottan érezzük, hogy van igény a szellem táplálására, az emelkedettségre a szépre és a tudásra és arra, hogy megóvjuk közösen mindezeket. Titkolt szándék, hogy nyaranta néhány alkalommal, mikor az élővilágot nem háborgatjuk, kis kamarakoncertet, vagy költői, irodalmi estet tartsunk. A kitűnő akusztikájú, szép pinceterület, a megkapó szoborral feledhetetlen élményt nyújthat a közönségnek. Itt szeretnénk megköszönni mindazoknak, akik eljöttek a pinceterületre és jelenlétükkel, alkotásaikkal, szavalataikkal gazdagították e szeretett hely varázsát.

2010.08.20. Gyulai kör, Rákóczi Ferenc baráti társasága látogatott el az emlékműhöz. Lakatos József, a Nemzeti Galéria főrestaurátora sodró lendületű szavalatai kápráztattak el. Nemes Nagy Ágnes versét, Füst Milán, József Attila, Simonyi Imre  sorait hallhattunk kitűnő interpretációban.

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: