Német Nemzetiségi Emlékmű

2012.05. 27. pünkösdvasárnap

     

A Gerlingenből érkező német vendégek számára Fuchs Sandra és az Önkormányzat nagyon szép ünnepséget szervezett az Emlékparkban. Gyönyörűvé varázsoltuk a pinceterületet. A németek Magyarországra településének 300. évfordulóját méltó módon köszöntették a Szereplők  a virágba borult “Gödörben”. A vendégek nagyon jól érezték magukat, csodálták a helyszínt és a Máhr Ferenc által készült Emlékművet. Szívesen maradtak volna még.

2010. augusztus 19-én este 6- órakor bensőséges és emelkedett hangulatban zajlott le a Német Nemzetiségi Emlékmű- illetve a Német Nemzetiségi Emlékpark avató ünnepsége.

A természetvédelem és az örökségvédelem olyan sikertörténete ez, ahol egy jobb sorsra érdemes, gazdag élővilágú táj megmentéséből kiindulva, a kultúrtörténeti értékek feltárásával és megóvásával a feledésbe merült múlt is tapinthatóvá  vált. E hangulatos tájban a történelem fájdalmas és ellentmondásos következményeivel  való szembenézés  -bizakodunk-  segíti az etnikumok közötti megértést, türelmet, megbékélést, más nemzetiségiek értékrendjének, kultúrájának elfogadását és tiszteletét..

Rendhagyó történet, alapvető szemléletváltás, példaértékű összefogás csúcsosodik ki a település emlékmű avatásán.

Beszédet mondott: Lovas Lajos polgármester, Ritter Imre, az Észak Magyarországi Német Önkormányzatok Szövetségének elnöke, Bognárné Donovitz Mária, Zsámbék díszpolgára, a Zsámbéki Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke.  Az emlékmű szentelését Márton atya végezte.  Az avató ünnepélyességét elősegítő fellépők: Fuchs Sandra felkonferálás, szinkrontolmácsolás, Szűcs Bori, Lovas Lajos polgármester tolmácsa, Zsámbéki Német Nemzetiségi Dalkör, Dombi Enikő és a Zeneiskola növendékei: Tatár Szidónia, Márton Angéla , Gasparics Orsolya, Lochberg Regionális Táncscsoport. Egyesületünk nevében köszönetünket fejezzük ki  minden kedves közreműködőnek:támogatók

2010 augusztusában Zsámbék város Német Nemzetiségi Emlékművet állít a festői hangulatú Józsefvárosi pinceterületen.

A megvalósulás lépései

Egyesületi összefogással és önkormányzati támogatással valósulhat meg az életnagyságú szoborkompozíció.

A már egyedi országos népi műemlékegyüttesként regisztrált, helyi természetvédelmi oltalomban részesült terület megőrzése, rehabilitációja és a szobormű avatása többek között azt a nemes célt szolgálja, hogy méltó módon, méltó helyszínen, festői környezetben emlékezzünk Zsámbék egykori lakóira. Emlékezzünk azokra az emberekre, akik ezt a pinceterületet kialakították, a 72 gyönyörű pincét patkó alakú ívben megépítették, akik a szőlőművelést és a borászatot magas színvonalon végezték, illetve minden német származású emberre, aki előttünk itt élt és Zsámbékot szorgos munkájával virágoztatta.

Nekünk, akik most ugyanazon a talajon állunk, észre kell vennünk a feledésbe merült, de még létező emlékeket és éreznünk kell, hogy elemi  kötelességünk megmenteni, becsben tartani őket. Így lesz településünknek  még jelentősebb történelmi múltja, mondanivalója, sok látványossága.

A szoboravatással válik az egykori Lehmgrube, azaz a mai Józsefvárosi pinceterület Német Nemzetiségi Emlékparkká.

Másfél köbméteres süttői mészkőtömbből készül Máhr Ferenc alkotása,  egy  életnagyságú, 180 cm magas borosgazdát ábrázoló szobor, hordóval. A háttérben boltíves pincerom idézi a múlandóságot,  a szőlőgazdálkodás alkonyát. A kapu előtt álló férfi optimista távolba tekintő arca drámaian  juttatja eszünkbe a történelem által idézett szomorú jövőt, a kitelepítést. Az emlékmű a borospinceterület legszebb részén, az egykori körpincesor ívében kerül felállításra.

Az emlékmű megvalósulásának előzményei

A kultúrtörténeti emlékpark gondolata már 2003-ban körvonalazódott (előzmény), de az emlékmű létrehozásának konkrét szándéka  2009-ben mutatkozott, amikor a kitelepített német lakosság néhány tagját a pinceterületre kalauzolta Lovas Lajos polgármester. A polgármester úr távozását követően folytattuk a beszélgetést az egykor itt élt kedves német emberekkel  a múltról, gyermekkorukról, fájdalomról, örömről, a pinceterület egykori arcáról. Sok könny  hullott. 2000-ben jártak itt utoljára és lesújtotta őket a gazdátlan – gyomtengerben, sittben, hulladékban  álló pinceterület látványa, a lebontott pincék hiánya. Most  örömtől és meghatottságtól könnyeztek. Szívbemarkoló együttlét volt.  Úgy éreztük, tartozunk nekik. Elmondtuk, hogy egyesületünk német nemzetiségi emlékparkot szeretne kialakítani. Boldogok voltak. Kérték, hogy inkább életteli jelenetet ábrázoljunk, ne a szomorú kitelepítést  örökítsük meg. Decemberben írtak egy támogató levelet.

Egyesületünk tagjaiban határozottá vált az emlékmű létrehozásának akarata. Közgyűlésen megszavaztuk a 2010 évi megvalósítást. Elkezdődött a szervezés.  Annak ellenére, hogy a műemléki védelmet megkísérelte ez a képviselő-testület feloldani, kérelemmel fordulunk hozzájuk és kezdeményezzük a  hiánypótló német nemzetiségi emlékmű közös összefogásban történő megvalósítását. emlekmű felterjesztés szövege. A polgármester, és a képviselők többsége készségesen megszavazta a szoborállítást. Köszönjük az együttműködést. (Szabó Zoltán, Heim László, Keserű János gáncsoskodott csak folyamatosan, mint minden alkalommal – amikor a terület védelme vagy fejlesztése került napirendre.) 2010. március 30-án megszületett  a határozat (ld. a Dokumentumokban).  A további történések olvashatók az Eseménynaptár oldalon.

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: