Természeti értékek

zoldpinceter

A Józsefvárosi pinceterület jelenlegi természetvédelmi értékét az állatvilág számtalan fajának életteret biztosító változatos élőhely adja. Amennyiben ez az élettér leszűkül, átalakul, rendszeres zavarást szenved, úgy sok faj elpusztul vagy elvándorol. Ökológiai szempontból tekintve az egymást kölcsönösen szabályozó élőlénytársulások felbomlása, a csökkent faj- és egyedszám, a talaj anyagforgalmának felborulása az élőhely teljes devalválódását idézi elő. Ebből az állapotból kindulva legjobb esetben folyamatos területkezeléssel karbantartott mesterséges kulturtájat hozhatunk létre, amely nélkülözi a többszintű lombfedettséget és a változatos élővilágot.

Az állatvilágról:
A Józsefvárosi gödörben lévő, lakott terület által közrefogott nagy kiterjedésű élőhely része annak a zöld folyosónak, amely a nagyobb természetes élőhelyeket (pl. A Nyakashegy – Budai-hegység) köti össze és nyújt közbenső állomásként pihenő- fészkelő- és táplálkozóhelyet a vonuló madár- rovar- és denevérfajoknak. A vonuló csapatok előnyben részesítik a zavartalan fás, cserjés és nyílt területeket. A Józsefvárosi gödörben mindhárom élőhelytípus jelen van. Vízgyűjtő-területként több mélyülete időszakosan vagy állandóan vízzel borított. gyurgyalag A gödörben közel 40 védett madárfajt sikerült azonosítani (részletes fajlista a mellékletben), melyek rendszeresen, időszakosan vagy vonulásuk során tartózkodnak a pinceterület kínálta változatos élőhelyen. A bálványfák egyik magasba nyúló csoportja évről évre áprilisban és szeptemberben tájékozódási pontot és pihenő állomást nyújt a vonuló gyurgyalagcsapatoknak. A tájátalakítás, a terület zavarása miatt a gyurgyalagok, melyek hazánk egyik legszebb madarai (eszmei értékük 100 ezer Ft.) kénytelenek újabb állomást keresni. Ez késlelteti haladásuk ütemét és így csökken túlélési arányuk. Kevésbé látványosak a vonuló rovarok, főként méhek, lepkék raja, de rájuk is érvényes a fenti veszélyeztetés. Évről évre októbertől márciusig tartó időszakban egy északról érkező karvaly (Accipiter nisus, eszmei értéke 50 ezer Ft.) tér vissza a Józsefvárosi vadászterületére. 2008 tele óta  havas időben a Nyakas erdeiből egy héja (Accipiter gentilis) is rendszeresen zsákmányol a pinceterületen, elsősorban balkáni gerlét. 2009 jan.-februárjában minden nap látható volt . Egyéb ragadozó madarak -mint egerészölyv (Buteo buteo),  vörös vércse (Falco tinnunculus)- táplálékszerző útjuk során redszeresen látogatnak a gödörbe.  2009. augusztus 20-án egy -valószínűleg fogságban tartott – hím egerészölyv telepedett meg a területen. 2010. január 11-ig élt itt. További sorsáról nem tudunk.  Ld. lejjebb.

A kialakult gazdag rovarvilág ideális táplálékforrást jelent a rovarevő madaraknak (szürke légykapó-Muscicapa striata, barátposzáta– Sylvia atricapilla, tővisszúró gébics-Lanius collurio) és a kései denevérnek (Eptesicus serotinus) Ha fajszegénnyé válik a terület flórája, akkor a rovarok számára megszűnnek a peterakásra alkalmas specifikus tápnövények. A rovarok számtalan faja eltűnik és a velük táplálkozó madarak úgyszintén.
parzok1
A pinceterületnek van számos ember által nehezen megközelíthető helye, ahol nagy számban háborítatlanul élnek hüllők (vízisikló-Natrix natrix, zöld gyík-Lacerta viridis, fürge gyík-Lacerta agilis, fali gyík- Lacerta muralis) kétéltűek (barna varangy-Bufo bufo, zöld varangy-Bufo viridis, barna ásóbéka-Pelobates fuscus, tavi béka-Rana ridibunda, zöld levelibéka-Hyla arborea) kisemlősek (sün – Erinaceus concolor, erdei cickány – Sorex araneus) melyek valamennyien védett fajok. Zsámbék belterületének legnagyobb békaszaporodóhelye itt található. A békák kora tavasszal, peterakás idején megfelelő időjárási viszonyoktól és vízborítottságtól függően, a környék távolabbi pontjairól hihetetlen nagy számban (100-as rajokban) vonulnak a pinceterület nedves mélyedéseihez. Az élőhely megszűnése esetén nem találnak szaporodásra alkalmas területet. Jelenlétük fontosságát kiemeli a táplálékláncban betöltött szerepük és a nedves élőhelyen való táplálkozási szokásuk (szúnyog és kártékony rovarok, férgek) lakott környezetre gyakorolt előnye.

Zöld varangyról kicsit bővebben:


A Józsefvárosi pinceterületen legnagyobb számban található zöld varangy 3-5 éves korára lesz ivarérett és ha a sorsa úgy akarja 20-30 évet is megél.

Szaporodási időn kívül általában alkonyatkor, vagy esős időben bújik elő földbe vájt üregeiből és indul zsákmány után. Bár a természet számára minden természetes szaporulatú lény fontos, mégis kiemelendő, hogy a sokak által kevésbé kedvelt béka a leghasznosabb élőlények egyike. Kizárólag kártékony rovarokat, férgeket, csigákat fogyaszt.

Nappal csak szaporodásuk idején és helyén március-május között találkozhatunk nagy állományukkal. Tavasszal egy langyos, esős este,  égi jelet kapva a környék különböző pontjairól szinte egyszerre indulnak  a tóhoz, pocsolyához, ahol megszülettek.  A zöld varangyok legalább egy hónapot töltenek a vízben. Párzás idején a hímek átkarolják a nöstényt és addig ölelik, amíg a peték lerakása meg nem kezdődik. Mivel sokkal több a hím, mint a nőstény, ezért gyakori a párzási tülekedés, amikor egy nőstényre több hím is felmászik.  A nőstények vízi növények szárára, levélkocsányára tekerik több ezer petét tartalmazó kocsonyás füzéreiket. Általában csak néhány petéből lesz ebihal. A hosszú életű varangyok szaporodáskor igyekeznek visszatérni oda, ahol kikeltek. Ezért nagyon fontos megőrizni szaporodóhelyeiket. Vonulásuk idején sajnos nagyon sok béka pusztul el a zsámbéki utcákon is. A pinceterületen folyó rekonstrukciós munkálatok során figyelemmel kellene kísérni a szaporodás ütemét, hogy a legkevesebb pusztítást okozzák a területen mozgó gépek, járművek.

Sajnos tudjuk mindannyian, hogy „ az állatvilágnak egyetlen tagja sem szenvedett annyit az emberben keltett undor következményeként és egyetlen állatot sem üldöznek annyira igazságtalanul, mint a varasbékát.”  /Brehm/ Pedig “…nem ezért a halálért jött megszületni” /Ladik Katalin:Béka/

Valamennyi kétéltű védett!

A területen barna varangy, zöld varangy, kecskebéka, zöld levelibéka, ásóbéka, kacagó béka jelentős állománya jelen van.

Kipusztuló kétéltűek

Brit zoológusok legújabb kutatásai alapján az enyhébb telek hatására a század közepére Európában kipusztul a békák több, mint fele. A legnagyobb veszélyt élőhelyük elvesztése jelenti. A Londoni Zoológiai Társaság szerint ugyanis már ma is megfigyelhető, hogy Dél-Angliában az enyhébb telek megzavarják a varangyok téli álmát, ennek következtében az állatok túl sokat élnek fel energiatartalékukból. Emiatt a kétéltűek teljesen legyengülve kezdik a tavaszt, a nőstény varangyok körében pedig egyértelműen csökkent a túlélési arány.

A kétéltűek számára az első számú veszélyt továbbra is az élőhelyük elvesztése jelenti, ezt követi a sorban a környezetszennyezés és az új fajok megjelenése.

A zöld varangy szaporodásáról részletesen (képek) a https://lamgrub.wordpress.com/pinceteruletrol/termeszeti-ertekek/to-elovilaga/ olvashatsz.

Egerészölyvünk – Buteo buteo

2009. augusztus 20-án, míg a frissen várossá vált Zsámbék lakossága lelkesen készülődött a kettős ünnepre, addig a csendes  pinceterületre egy fenséges ragadozó madár érkezett.

A közelből idetelepülő madár nagy valószínűséggel ember közelében nevelkedett. Ne firtassuk, hogy mi történhetett.  A lényeg, hogyha kicsit sántikálva is, egy evezőtollát kitörve ugyan, de szerencsére röpképesen felfedezte magának életben maradásának reményteljes új helyszínét, a pinceterületet. Zsákmányállatokban bővelkedő, kellőképpen  nagy kiterjedésű, zavartalan hely ez, ugyanakkor a számára megszokott emberközelség is rendelkezésére áll. Két napi megfigyelést követően jöttem rá, – persze hozzásegített harcias szárnyfeszített támadóállása és gumicsizmám csőrével való csipkedése -, hogy a madár nagyon éhes, nincs még meg a kellő ügyessége, hogy a szükséges táplálékmennyiséget megszerezze magának. Egy kis fejmosást követően megegyeztünk, hogy ő a továbbiakban nem csipked, nem rugdal, mert én enélkül is tudom már, hogyha megjelenik, éhes és kéri a jussát. Szerencsére a zsákmányszerzés ösztöne erősen munkálkodik benne, eleinte fali gyíkokra, rovarokra vadászott, most már az egereket is könnyedén elfogja.

“Az ölyv 3 évesnél idősebb, mert barna a szeme. Az elsőévesnek kékesszürke-sárga, a másodévesnek sárgás szürke-barna, három évestől sötétbarna. Az első éveseknek a szárnyfedő és faroktolla vége világosan szegett és a farkuknak más a csíkozása.”Dr. Déri János a madarak doktora, a Hortobágyi Madárkórház megteremtője segített nekünk a madár korának pontos meghatározásában és a megfelelő gondozás kialakításában.

A cél az, hogy  az ember közelében, mégis emberektől kellő távolságot tartva, független, szabad életet élhessen. Ezért nem szoktatjuk őt magunkhoz, holott könnyedén menne , de tapasztalatból tudjuk, mennyire nagy veszélynek vannak kitéve a  barátkozó madarak. Éppen eléggé csodálatos dolog, hogy a messzi égen köröző  ragadozó madarat itt a területen testközelben láthatjuk, megfigyelhetjük, fotózhatjuk, s mindezt úgy, hogy a madár szabadsága nem korlátozódik. A nap nagy részét csupasz, száraz ágakon méltóságteljes pihenéssel tölti. Táplálkozáskor  ágról, kövekről lesve csap le, majd a fűben lépkedve vadászgat tovább. Áldozatát gyakran magasabb földkupacokon, kőrakáson cibálja kisebb darabokra és “szőröstül-bőröstül” felfalja. Gyomorforgató látvány.  Eddig karvaly volt a rendszeres téli ragadozója a területnek. Az elmúlt év ínséges téli napjai még egy héját is lecsaltak ide, a nyílt ligetbe. Heteken át heti 2-3 alakommal megjelent és balkáni gerlét zsákmányolt, amit a havas talajon belakmározott.

Egerészölyvről:

http://hu.wikipedia.org/wiki/Eger%C3%A9sz%C3%B6lyv http://mek.niif.hu/03400/03408/html/1525.html – Brehm

Reklámok
%d blogger ezt kedveli: