Érdekességek

  

A lombszíneződésről

A lombhullató fák az öncsonkítás mellett döntöttek

Ősz van. Csökken a fény ereje, mennyisége. A fák gyökerei érzik, amint hűl a föld. Egyre kevésbé képesek a vizet felvenni. Pedig a víz hidrogénje nélkülözhetetlen, hogy a levélben lévő klorofill a fényenergia segítségével  a légkör CO2-jából tápanyagot (cukor) állítson elő a növény számára. A levelekből a csökkenő vízmennyiség utolsó szállítmányával a fásszárú telelő részeibe vándorolnak a tápanyagok, miközben a zöld színéért felelős klorofill fokozatosan elbomlik. A klorofill mellett a levélben jelen lévő sárga színt előidéző karotinoidok és a vörös színt okozó antociánok előtérbe kerülnek és fajra jellemző színnel, színárnyalattal kápráztatnak el bennünket.

Ha a levelek a fán maradnának, tovább párologtatnának és a fa kiszáradna. A fa életben maradása érdekében feláldozza egy részét. Megszabadul a lombozatától. Mindenki vonja le a tanulságot.:)

  

Félre az előítéletekkel! 

2. A földigilisztáról (Lumbricus terrestris)

Most egy méltatlanul mellőzött és félreértett állattal foglalkozom: a földigilisztával. Mindenki ismeri őt, mégsem mondható népszerű élőlénynek. Kitérek ennek okaira, megkísérlem eloszlatni a giliszta körül kialakult téves nézeteket, és bemutatom az ő valódi arcát.

Ha tavasszal alkonyattól virradatig tartó időszakban épp rémálom gyötör, vagy kedvesünk után vágyakozunk, ajánlom a langyos eső áztatta talaj megfigyelését. Az egyébként esetlennek, kiszolgáltatottnak tűnő giliszták ilyenkor erőtől duzzadva bújnak elő a földből s mint akaratos fűszálak merednek az ég felé. Számunkra hallhatatlan dallam lágy ritmusára hajladoznak mindannyian. Egy-egy giliszta földből kinyúló teste összesímul és párosan ringanak tovább. Ilyenkor nem lehet rájuk ismerni. Próbáld csak megérinteni őket, vagy netán kihúzni a földből, sokkal nagyobb ellenállást tanúsítanak, mint nappal, sőt szinte a maguk módján agresszíven védekeznek, mondhatnánk harapnak. Rivaldafényt nem kedvelik, ezért nem javasoljuk az elemlámpát, mert a giliszták násztáncukat kétségbeesetten megszakítva hamar visszahúzodnak a járataikba. Ha valakinek megadatik ez a látvány, kímélje a gilisztákat, hiszen egyébként sincs soha nyugtuk. Ha pedig bánatos éjszakánk és a giliszták szerelmetes ringása nem esik egybe, ne zuhanjunk még nagyobb melankóliába, hiszen az élmények türelmet igényelnek.

Anatómia

A giliszta egy gerinctelen féreg. Ezen nincs mit szépíteni, ez tény. Emiatt nincsenek is barátai a természetben: pusztítják őt a futóbogarak, százlábúak, vakondokok, sünök, cickányok, békák, szalamandrák, gőték, gyíkok, madarak és még az ember is. Nem lehet azonban ilyen egyszerűen leírni. Bonyolultabb élőlény tehát, mint elsőre gondolnánk. Magyarországon 58 gilisztafaj van, földigiliszta-féléből 5. A giliszták bőre egybeforrt az alatta lévő izomzattal, és egységes bőrizomtömlőt alkot. Az első kivételével minden szelvényhez négy pár merev kampóserte kapcsolódik: ezekkel kapaszkodik földalatti járatainak falába.

Mozgás közben teste körülbelül a felére zsugorodik össze, majd ismét teljes hosszúságra nyúlik: így halad előre. A teste felső harmadában lévő egyik gyűrűje megnőtt, megvastagodott: ezt nevezzük nyeregnek. A fényt a bőrével érzékeli, de csak annyit „lát”, hogy sötét van-e vagy világos. Anatómiai különbségeink dacára azonban látszik, hogy őket és minket ugyanaz az evolúció hozott létre: a vérük vörös színű, nekik is hemoglobint tartalmaz. Továbbá náluk is fontos a méret: legkisebb példányuk 1,5 centis, de találtak már tekintélyes, 3,3 méter hosszú példányt is. Bennük azonban öt szív dobog.

Magánélet

A giliszták underground életmódot folytatnak, de mint látjuk, nem kell bekukucskálnunk a föld alá ahhoz, hogy megfigyeljük hálószobatitkaikat: általában a szabadban szeretkeznek. A giliszták mindegyike hímnős. Amikor kedvesükkel úgy döntenek, hogy gyereket vállalnak, kimásznak a holdfény alá, összebújnak, és megtermékenyítik egymást. Petéiket mindketten a nyergükben tartják. Amikor a peték közé hímivarsejtek keverednek, a giliszta átcsúsztatja a nyerget a fején, és elhelyezi a föld mélyében: ez lesz a kicsik bölcsője. Nincs lárvaállapot: a bölcsőből a kész, pici girnyók bújnak elő. Aranyosak, mint minden újszülött.

Élete és munkássága

Maga Charles Darwin mutatott rá a giliszták fontosságára. Egész életükben – ami azért nem csekély kor, közel 6 esztendő – a földet túrják, forgatják, levegősítik és trágyázzák: vagy az ürülékükkel, vagy – végső esetben – saját testükkel. Nem panaszkodnak, nem sztrájkolnak, nem zárják le az utakat, csak csendben dolgoznak, forgatják a talajt. Még a napot is alig látják, hiszen csak felhős, esős időben jönnek elő. Ne undorodjunk tehát e nemes állatoktól, hisz sokat tesznek értünk.

Összefoglalás

a mai írásból megismerhették a földigilisztát, méghozzá olyan mélységig, ahogy talán még sohasem. Láthatják, mennyi jót tesz az emberiségnek, és talán ezután már másképp viszonyulnak ezekhez a kedves állatokhoz. Noha gerinctelenek, bizonyos értelemben mégis gerincesebbek nálunk: brit kutatók megállapították, hogy a giliszták sohasem hazudnak egymásnak. Tiszteljük tehát őket, és ha tehetjük, inkább legyeket tűzzünk a horgunk hegyére.

%d blogger ezt kedveli: